Tavaly ősszel lezajlott az ország első női közösségi gyűlése Terézvárosban – az úttörő kezdeményezéshez a II. kerület is csatlakozott. Az öt alkalomból álló ötletbörzén október elejétől november végéig negyvenhat sorsolással kiválasztott terézvárosi nő dolgozott azon, hogy a saját tapasztalataira, a szakértői tudásra és egymás érveire építve kifejezetten női szempontú javaslatcsomagot állítson össze a kerület jövőjéről.

A nőnap közeledtével a szervező DemNet (Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány) átnyújtotta a részletesen kidolgozott ajánlásokat az önkormányzatnak.

„A közösségi gyűlés a részvételi demokrácia egyik legerősebb eszköze – vázolta a női fórumot szervező és lebonyolító DemNet igazgatója, Bördős Éva. Valójában ez nem is igazán fórum, nem lakossági panasznap, nem online kérdőív, hanem strukturált, vezetett, szakértőkkel támogatott, közös mérlegelésre épülő folyamat, amelynek a végén nem széthúzó vélemények, hanem egységes javaslatcsomag születik. Olyan, amely mögött valódi konszenzus áll. A módszernek nemzetközi gyökerei vannak, az elmúlt két évtizedben Nyugat-Európában és az angolszász országokban százával valósultak meg hasonló kezdeményezések, amelyek Magyarországon csak 2020 után kezdtek elterjedni. A terézvárosi női közösségi gyűlés nemcsak hazai, hanem nemzetközi összevetésben is különleges: kifejezetten női részvételre épülő várostervezési fókuszú folyamatként az elsők között valósult meg a VI., illetve a II. kerületben.”

Sokszínűen, demokratikusan

Terézváros önkormányzata és a DemNet tudatosan döntött úgy, hogy ezúttal csak nők kapjanak meghívást. Ahogyan Bördős Éva magyarázta, nem kizárásról, sokkal inkább egyfajta korrekcióról volt szó. A városhasználat, a gondoskodás láthatatlan terhei, a biztonságérzet kérdései markánsan eltérően érintik a nőket, mégis ritkán jelennek meg hangsúlyosan a döntés-előkészítésben. Mivel a kerület vezetése amúgy is évek óta igyekszik túllépni a kötelező lakossági egyeztetéseken, az önkormányzat kapva kapott az ötleten. Ahogyan Soproni Tamás polgármester fogalmazott: „A női közösségi gyűlés kapcsán is arról van szó, hogy felnőttnek nézzük az állampolgárokat”. A demokrácia Terézvárosban nem egy kipipált rubrika, hanem bizalom: időt, figyelmet és szakmai hátteret adni ahhoz, hogy az érintettek maguk gondolják végig a saját környezetük jövőjét. Az egyeztetésen kifejezetten olyan kérdések merültek fel, amelyek a mindennapi női tapasztalatból indultak ki. Mennyire biztonságos este hazasétálni? Hol akad el a babakocsi a járdán? Elég világos-e egy mellékutca? Van-e elég pad a körúton, hogy egy idős asszony megpihenhessen? 

Terézvárosban a regisztrációra minden háztartás meghívót kapott. A jelentkezési határidőig 301 itt élő nő jelentkezett, közülük a Blue Democracy szoftver segítségével – demográfiai szempontok alapján súlyozott anonim sorsolással – választották ki a gyűlésre is belépőt kapó 46 rendes és 6 póttagot. Figyeltek az életkorra, az iskolai végzettségre, a lakóhely szerinti eloszlásra, a családi állapotra és a gyermekek számára. A cél az volt, hogy a csoport valóban tükrözze a kerület sokszínűségét. Így a résztvevők között volt tizennyolc éves fiatal és nyugdíjas nagymama, kisgyermekes anya és helyi vállalkozó, frissen költözött és tősgyökeres terézvárosi. És akadt egyetlen fiatalember is, Török Brigitta két hónapos kisfia, Misi, akiről a két hónapon át tartó ötalkalmas gyűlés végére el lehetett mondani, hogy élete felét a közösség érdekében „dolgozva” töltötte. 

Zöldterület vagy parkoló?

A kétgyermekes Török Brigitta három éve él a kerületben családjával, de a férje évtizedek óta terézvárosi. Itt nőtt fel, igazi lokálpatrióta, így Brigittát is könnyen meggyőzte, hogy nincs is jobb hely a gyermeknevelésre a VI. kerületnél. A fiatal édesanya amúgy is szeret belelátni a kerület ügyeibe, fontos számára, hogy mi minden történik a közvetlen környezetükben, életterükben, úgyhogy amikor találkozott a felhívással, nem volt kérdés számára: jelen szeretne lenni egy ilyen úttörő kezdeményezésben. Amikor kisorsolták, az sem tartotta vissza, hogy magára kellett kötnie két hónapos kisfiát, Misit, hiszen csak így tudott öt hétvégére otthonról „elszabadulni”. Konkrét dilemmával érkezett: hogyan lehet feloldani a zöldterületek bővítése és a parkolási nehézségek közötti feszültséget. „Nagyon örülünk, hogy épül-szépül a kerület – mondta –, hogy egyre több a zöld, de nem szabad eltagadni, hogy ez sok autós családnak nehézséget is jelent. Parázs téma, és tipikusan olyan, ahol könnyű egymásnak feszülni.” A szakértői előadások és a polgármesterrel való közvetlen párbeszéd azonban szemléletváltást hozott számára. A végső javaslatokban már tudta nem egymás ellenében kezelni a témát érintő szempontokat. A vita során szó esett forgalomcsillapított zónákról, biztonságosabb gyalogosátkelőkről, az óvodák és iskolák környékének kiemelt védelméről. Bár Brigitta gyerekei még kicsik, már most szeretne tenni azért, hogy később igazi közösségi emberek váljanak belőlük. Ahogy mondta, Misinek sem árt, ha már pár hónaposan, szó szerint az anyatejjel szívja magába a demokráciát.

Női vállalkozók hálózata

A résztvevők közül sokan tudatosan és felkészülve, konkrét ötletekkel érkeztek a gyűlésre, mások viszont kíváncsian várták, mi történik egy ilyen eseményen. Tímea számára például, aki öt éve lakik francia férjével az Andrássy úton, fontos ugyan, hogy közösségi kérdésekben hallassa a hangját, de ezúttal határozott elvárások nélkül, „csak” nyitott szívvel és elmével állt a feladat elé. Nemcsak él a kerületben, de filmproduceri cégét is itt alapította – a folyamat végére vált világossá számára, mekkora szükség van a kerületi női vállalkozók összekapcsolására. Nem érdekképviseletre, hanem hálózatra, láthatóságra. Egy olyan programra, amely mentorálással, szakmai képzésekkel, kapcsolatépítési lehetőségekkel, akár adatbázissal segíti a női vállalkozókat. A végső javaslatcsomagba be is került egy női vállalkozásfejlesztési program, ami Tímea szerint hatalmas fegyvertény lenne, ha megvalósulna. „Egy város vagy városrész akkor igazán modern, ha a gazdasági életében is tudatosan láthatóvá teszi a nőket” – fogalmazott. 

Kedves, banális ötletek

A kezdeti ötletcsomagba még tekintet nélkül be lehetett dobálni javaslatokat, függetlenül attól, mennyire drága vagy nehéz megvalósítani azokat. Az sem volt szempont, hogy az önkormányzat aktuálisan dolgozik-e hasonlón, esetleg van-e olyan, ami már meg is valósult, csak a jelenlévők nem tudnak róla. Akadtak egyszerű, olykor banális, de süket fülekre találó ötletek is: a nagymamakorú Edit például abban szeretett volna előrelépést, hogy „megtanítsák” az óvónőknek, bölcsődei gondozóknak, hogyan kell megtörölni a gyerekek orrát, hogy a kicsik minél előbb kilábaljanak a megfázásos betegségekből. Szerinte ennek pontos metódusa van, amivel a nagymamák két nap alatt sikert érnek el, így náluk nincsenek elhúzódó betegségek. Bár a felvetését leszavazták, a végső csomagban azért hangsúlyos elem lett a megelőző egészségügyi kampányok támogatása, a lakossági tájékoztatás javítása. Szintén megfogalmazták javaslatként egy gyermekágyas segítői szolgálat létrehozását, amely extra védőnői látogatásokkal, mentális támogatással, akár online közösségi formában segítené a friss édesanyákat. Felmerült egy egészségügyi forródrót is, amely sürgős, de nem mentőellátást igénylő helyzetekben adna iránymutatást. A végső listára felkerült a házi segítségnyújtás bővítése az idősek és gondozók tehermentesítésére – erre az önkormányzatnak már a javaslatok beérkezése előtt volt, azaz jelenleg is van megvalósult válasza.

Gondoskodás, biztonság, információ

A hétvégi alkalmakon több mint tizenöt szakértő – köztük Perpék Éva szociológus és Soltész Noémi építész – segítette a munkát. Előadások szóltak az önkormányzat hatásköreiről, nemzetközi példákról, a női szempontú várostervezésről, a helyi szolgáltatások kereteiről. A harmadik nap végére több mint hatvan ötlet gyűlt össze. Ezeket rendszerezték, ütköztették az önkormányzati hatáskörökkel, majd többkörös szelekcióval két nagy témába sorolták: önkormányzati szolgáltatások és közterek. Mindkét területen nyolc-nyolc javaslat maradt versenyben. A résztvevők asztalról asztalra rotálva dolgozták ki őket: kiket érint, milyen költségvonzata lehet, milyen ütemezéssel valósítható meg, mit tehet hozzá maga a közösség, majd ötfokú skálán pontozták a fontosságukat. Ami megosztó volt – például egy terézvárosi podcast indítása, amely végül kiesett a pikszisből –, azt külön körben tárgyalták újra, aztán a végső csomagot titkos szavazással fogadták el a résztvevők.

Az állva marad ajánlások között szerepel az egyszülős családok célzott támogatása, a gondozói és házi segítségnyújtás bővítése, női krízishelyzetekre reagáló óvóhely létrehozása, szakember-utánpótlást támogató ösztöndíjprogram, női vállalkozásfejlesztési program, valamint női szempontú közbiztonsági felmérés és akcióterv. A közterületi javaslatok között hangsúlyos lett a közvilágítás fejlesztése, a biztonságosabb gyalogosátkelők kialakítása, az akadálymentes és tiszta nyilvános illemhelyek pelenkázóval, női higiéniai automaták telepítése, valamint egy digitális problémabejelentő térkép létrehozása. Többen szorgalmazták a padok számának növelését a Teréz körúton és az Andrássy úton, az éjszakai járőrszolgálat megerősítését, a járdán parkolás visszaszorítását, a gyalogosbarát kialakítás előtérbe helyezését.

Ami már meg is valósult

A beérkezett javaslatok egy része nem volt ismeretlen az önkormányzat számára. „Az elmúlt években is igyekeztünk olyan innovatív fejlesztéseket, támogatásokat bevezetni, amelyek a Terézvárosban élő nők mindennapjait tették jobbá – fogalmazott Soproni Tamás polgármester. – Ilyen például az országosan is egyedülálló menstruációs szabadság, az intimcsomag-támogatás, a mammográfiás szűrés biztosítása helyben. A női közösségi gyűlés segített a továbbgondolkodásban és megerősített bennünket olyan fejlesztések szükségességében, amelyeket már elindítottunk. Jó ideje dolgozunk egy kerületi applikáción, készül két kiadvány is, amely a szociális ellátórendszerünket és a szülővé válást követő legfontosabb tudnivalókat tartalmazza. Már a képviselő-testület előtt volt egy úgynevezett női óvóhely létrehozása a családon belüli erőszak áldozatainak befogadására. A gyerekek bevonása a kerületi kertészkedésbe is az egyik futó programunk.”

A polgármester összegzésként azt is kiemelte, hogy ami erősen megmutatkozik a nők javaslataiban, az a közösségépítés vágya, a szociális érzékenység, egymás támogatása, a párbeszéd elősegítése. „Már maga a közösségi gyűlés is olyan terep volt, ami ezeket a célokat szolgálta, hiszen ismeretségek, talán barátságok is szövődtek a helyi nők között. Eleget téve az általuk megfogalmazottaknak, megyünk tovább ezen az úton, és megpróbálunk sok olyan programot, fórumot létrehozni, ami a közösségfejlesztést szolgálja.”

Amikor egy város vagy városrész komolyan veszi a női tapasztalatot, nem egy szűk csoport érdekeit szolgálja, hanem a mindennapi működés legfinomabb rétegeihez nyúl hozzá. És ettől válik élhetőbbé – mindannyiunk számára.

Terézvárosban, a Jókai utcában talált új otthonra a közösségi pszichiátriát immár harmincöt éve létrehozó és egyfajta misszióként alkalmazó Ébredések Alapítvány. Ez a költözés új fejezetet nyitott a VI. kerület mentális egészségügyi ellátásában is: az önkormányzattal együttműködésben számtalan terézvárosi lakos számára biztosítanak ingyenes pszichiátriai, pszichológiai és addiktológiai közösségi ellátást. A társsegítő csoportokba az együttműködésben meghatározott keretszámon felül is várják mindazokat, akik orvosi diagnózissal élnek vagy hozzátartozóként érintettek. 

Terézvárosban, a Jókai utcában talált új otthonra a közösségi pszichiátriát immár harmincöt éve létrehozó és egyfajta misszióként alkalmazó Ébredések Alapítvány. Ez a költözés új fejezetet nyitott a VI. kerület mentális egészségügyi ellátásában is: az önkormányzattal együttműködésben számtalan terézvárosi lakos számára biztosítanak ingyenes pszichiátriai, pszichológiai és addiktológiai közösségi ellátást. A társsegítő csoportokba az együttműködésben meghatározott keretszámon felül is várják mindazokat, akik orvosi diagnózissal élnek vagy hozzátartozóként érintettek. 

Az alapítvány által szervezett bemutatkozó alkalmon az önkormányzat témában érintett intézményei – Terézvárosi Család- és Gyermekjóléti Központ (TCSGYK), Terézvárosi Gondozó Szolgálat (Tegosz), Terézvárosi Értelmi Fogyatékossággal Élők Napközi Otthona (Terézéno) –, valamint gyámügyi, illetve hajléktalanokat ellátó szervezetek is megoszthatták egymással és a közösségi pszichiátriai centrum munkatársaival, hogy melyek azok a pontok, ahol kifejezett szükség volna az alapítvány szakmai segítségére. A közösségi ellátás módszertana ugyanis a szokásos orvos/pszichológus/szociális munkás-beteg felálláson túl lehetőséget teremt az együtt gondolkodásra és a közös munkára.

Életcélok mentén

Az alapítvány szakmai vezetője, dr. Harangozó Judit pszichiáter, pszichoterapeuta a 90-es évek közepén külföldön ismerkedett meg azzal a szemlélettel, amely a kezdetektől alapjaiban határozza meg az Ébredések munkáját. A közösségi ellátás lényege, hogy nem a tünetekből és a diagnózisból indul ki, és nem küldi a klienst egyik szakembertől a másikig. Ehelyett csapatban gondolkodnak és dolgoznak: a páciens személyes céljai köré építik fel a segítő hálózatot.

Nemcsak azt kérdezik, milyen panaszai vannak az illetőnek, hanem azt is, hogy mire vágyik. „Lehet, hogy »csak« melegételre és biztonságos alvóhelyre – magyarázta Harangozó Judit –, de az is előfordulhat, hogy randizni, táncolni, hobbit találni szeretne. A közösségi gondozás ezekre az életcélokra épít, és az akadályokat igyekszik elhárítani. Akár egy tánctanár, egy patikus, egy szomszédasszony vagy egy önsegítő csoport bevonásával, akik ugyanúgy részévé válnak a megtartó hálónak, mint a pszichiáter, a pszichológus, a szociális munkás vagy a sorstárs segítő.”

A rugalmasság ebben a munkában alapelv: „Ha valaki nagyon tart a pszi kezdetű intézményektől, a lakáson, egy parkban vagy akár egy cukrászdában is lehet vele találkozni.” A hálózat nemcsak a klienst, hanem a hozzátartozókat is bevonja – ha a gyermeke érintettségét korábban nehezen kezelő édesanya megerősödik vagy a baráti közeg stabilabbá válik, az visszahat a felépülésre és csökkenti a stigmatizációt. Ez azért fontos, mert a tapasztalat szerint a megbélyegzettség érzése legalább annyira romboló, mint maga a mentális betegség.

Helyben szövődő szociális szövet

Az alapítványnak rendkívül komoly tudományos háttere van – Harangozó Judit mellett terápiás munkát végez itt Wernigg Róbert, a Magyar Pszichiátriai Társaság jelenlegi elnöke, Bulyáki Tünde, az ELTE docense önkéntesként a perifériára szorultak közösségi koordinátora, illetve a szakmai profil kialakításában Bodrogi Andrea addiktológus is meghatározó szerepet játszik. Erre a biztos alapra Terézváros szempontjából az is ráerősít, hogy nem egy munkatárs VI. kerületi lakos. Vagyis a saját szociális hálójuk is része lehet annak a védőszövetnek, amelyet igyekeznek a páciensek köré szőni. A Szófia utca és a Teréz körút sarkán lakó Molnár Kata közösségi pszichiátriai koordinátor, szociális munkás vallja, hogy a közelség nem csupán puszta földrajzi adat, hanem egyfajta bizalmi tőke. Arról nem beszélve, hogy így könnyebb a kliensekkel a saját, biztonságosnak érzett közegükben találkozni.

Szintén a kerületben él az alapítvány egyik sorstárs segítője: Gecse Andrea tizenhat éve folyamatos felépülő, tizenkét éve pedig önállóan vezet egy bipoláris önsegítő csoportot. Havonta egyszer találkoznak, ma már online is. Mivel a kétszáznegyven fősre duzzadt közösséghez a világ minden tájáról csatlakoztak résztvevők a pandémia alatt, rájuk is tekintettel megmaradt fő közegnek az online tér. „A felépülés nem a teljes tünetmentességet jelenti, hanem azt, hogy úrrá tudunk lenni a tüneteinken. Nagy előnye ezeknek a csoportoknak – mondja Andrea –, hogy a sorstársi közösségben olyan mondatok is elhangozhatnak, amelyeket egy orvosi rendelőben vagy a családban talán sosem mondanánk ki. Sorstársak között sokkal szívesebben beszél valaki például a pszichózis élményéről, mint egy olyasvalakinek, aki elképzelni se nagyon tudja, mi az.”

Segítség hanghallóknak 

Ugyanezzel a szemlélettel működik a szintén minden érintettre nyitott hanghalló csoport, amelyet a 2004-ben paranoid skizofrénia diagnózist kapott Gallai István vezet. Ő 2010-ben került az alapítványhoz, sokáig Harangozó Judit páciense volt, de ma már felépült szakemberként igyekszik segíteni a hozzá hasonló tünetekkel küzdők életét. Több mint hatszáz csoportalkalmon van túl, és a nemzetközi Hearing Voices Movement szemléletét követve elsősorban nem diagnózist, hanem tapasztalatot értelmeznek. Mit jelentenek a hangok? Hogyan függnek össze az élet történéseivel, traumáival, szükségleteivel? Nincs kötelező megszólalás, nincs címkézés, figyelem van. A kezdetektől hozzátartozói csoport is működik az Ébredések égisze alatt, ezt egy érintett szülő, dr. Mérey Zsolt, a hanghalló program egyik alapítója vezeti. Az alkalmakon a fia, Mérey Dániel is részt vesz, aki már tapasztalati szakértőként segíti az érintettek gyógyulását. 

Az alapítvány nagy hangsúlyt fektet az ilyen szakértők képzésére. A résztvevők – diagnózissal élő felépülő emberek – nemcsak elvégzik, hanem maguk szervezik meg a saját tanfolyamaikat.

A TESZ is beszállt

Az önkormányzat az első pillanattól kezdve üdvözölte, sőt támogatta az alapítvány Terézvárosba költözését. Grosicsné Nagy Katalin, a polgármesteri hivatal humánszolgáltatási főosztályának vezetője úgy fogalmazott, hogy „az Ébredések hozzánk érkezése a kereslet és a kínálat ideális találkozása”. A terézvárosi lakosok ingyenes ellátására vonatkozó együttműködés az első perctől folyamatos – míg korábban a közösségi pszichiátriai és szenvedélybeteg-ellátás nem épült ki teljesen a kerületben, ma már új források bevonásával bővül is a kapacitás. 

A tapasztalatok azt mutatják, hogy Terézvárosban a különféle függőségek okozzák a legtöbb mentális problémát. Az addiktológiai ellátásban Bodrogi Andrea és Péteri Dávid áll az érintettek rendelkezésére – szerdánként működik egy józanságmegtartó csoportjuk, amelybe orvosi előjegyzéssel jelentkezhetnek a kerületben élők. Mentális orvosi segítség alapvetően a Terézvárosi Egészségügyi Szolgálatnál (TESZ) érhető el a számukra, de a TESZ pszichiátriája is együttműködik az Ébredések Alapítvánnyal. Dr. Szabó Melinda pszichiáter szerint óriási segítség, hogy kiegészítő terápiára átirányíthatnak betegeket a közösségi pszichiátriai centrumba, hiszen – ahogy fogalmazott – „az OEP finanszírozta 15 perces konzultációk nem adnak teret komplex kezelésekre”. 

Halmozott nehézségek

A TCSGYK tapasztalatai szerint is a szerhasználat, valamint a sokszor ebből is fakadó indulatkezelési problémák, az egyedülálló szülők depressziója és az elmagányosodás a leggyakoribb gond a kerületben. Gyámügyi helyzetekben is számtalan esetben a szülők pszichológiai támogatására van szükség ahhoz, hogy például egy gondozásba vett gyermek visszakerülhessen a családjába. Ezenfelül a kerületi hajléktalan-ellátó szervezetek is jelezték, hogy az addikció és a pszichés terheltség a fedél nélküli emberek esetén is mindennapos kihívás. Az Ébredéseknek régóta komoly tapasztalatai vannak a hajléktalan-ellátás terén, szoros az együttműködésük a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeivel. Pszichiáter, pszichológus és sorstárs segítő jelenlétével támogatják őket, illetve utcai pszichiátriai munka is zajlik: nem várják meg, hogy a kliens jelentkezzen náluk, ők mennek utánuk. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ő esetükben is a sorstársi közeg a leghatékonyabb, mert olyan bizalmat ad, amit intézményi keretek között nehéz megteremteni.

Terézvárosban is sok nehéz sorsú ember él, de a magány, a különféle függőségek, az anyagi gondok és a családi krízisek bárkit elérhetnek. Az Ébredések Alapítvány jelenléte mindenképp erősíti az érzést, hogy a legreménytelenebbnek tűnő helyzetből is van kiút, ha van szakmai segítség és közösség. Az együttműködés pedig azt üzeni, hogy az önkormányzat senkit nem hagy magára a nehézségeivel. Sűrű szociális hálót sző, ami egyre több mindenkit megtart.

A felsőoktatási intézmények kérelemre minden évben arany, gyémánt, vas vagy rubin díszoklevelet adományoznak azoknak a pedagógusoknak, akik óvónői, tanítói vagy tanári diplomájukat 50, 60, 65 vagy 70 évvel ezelőtt szerezték, és legalább harminc évet a pályán töltöttek.