A modern társadalmakban egyre gyakrabban merül fel a kérdés: vajon a kollektív ideológiák – mint a baloldaliság, a feminizmus vagy a politikai korrektség – valóban az elnyomottak védelmét vagy inkább egyfajta rejtett paternalizmust szolgálnak?
Ted Kaczynski, a hírhedt „Unabomber”, a „Society and Its Future” című manifesztumában szokatlanul éles kritikát fogalmaz meg a kollektivizmus pszichológiájáról, és arról, hogyan válnak ezen eszmék a felsőbb társadalmi rétegek hatalmi játszmájának eszközeivé. A YouTube-on elérhető l'Observateur podcast elemzése alapján a cikk nemcsak Kaczynski életének és gondolkodásának mozgatórugóit vizsgálja, hanem azt is, miként változott meg az egyéni felelősség és önállóság jelentése a baloldali diskurzusban.
Ted Kaczynski, aki fiatalkorától kezdve különleges tehetségnek számított, később az amerikai társadalom radikális kritikusa lett, és a technológiai fejlődés emberi szabadságra gyakorolt hatásait támadta. Személye körül komoly viták zajlanak, hiszen bűncselekmények árán érte el, hogy hangja eljusson a nagy tömegekhez. Mégis, manifesztuma nem feltétlenül pusztán egy kriminális tett eredménye, hanem egy nyugtalanító diagnózis is arról, hogyan válnak az egyenlőség és jogvédelem jelszavai a tényleges egyenlőtlenségek keresztmetszetévé.
A manifestum egyik legerősebb pontja az a felismerés, hogy
a kollektív ideológiákban gyakran éppen azok sajátítják ki az elnyomottak ügyét, akik legkevésbé érintettek: a magasan képzett, gyakran privilegizált társadalmi rétegek.
Kaczynski szerint a baloldaliság nem csupán politikai program, hanem pszichológiai állapot, amelyet mélyen gyökerező kisebbrendűségi érzések, szociális megfelelési kényszer és egyfajta morális felsőbbrendűség jellemez. Az ilyen attitűdök pedig végül épp a segítségre szorulóknak ártanak, mert elvitatják tőlük az önálló cselekvés lehetőségét és jogát. A videóban elhangzó elemzés rámutat:
a modern baloldali aktivizmus gyakran nem ad valódi teret a valós egyéni problémáknak, inkább olyan társadalmi illúziókat épít, amelyek mögött a hatalomhoz jutás vágya és a morális felsőbbrendűség rejtőzik.
A podcast kitér arra is, hogy a kollektivista gondolkodás szinte kikerülhetetlen része lett az értelmiségi diskurzusnak: a társadalmi normákhoz való túlzott igazodás, a versenyszellem elutasítása, a morális kategorikusság és a tudományos racionalitás mellőzése mind-mind egyféle biztonságos menedékként szolgálnak azok számára, akik inkább felelősséget keresnek a csoportban, mint saját tehetségükben. Ezzel együtt az elemzés nem csupán az ideológiákat, hanem azok ellenzőit is kritizálja – hangsúlyozva, hogy a valódi szabadság nem csoportérdekek mentén, hanem az egyén önmagához és lehetőségeihez való viszonyában mérhető.
Forrás:
